Egyik kolléganőm sógornője 39. születésnapjára Trónok harca-tortát kért. Felmerült, hogy esetleg megcsinálhatnám a Hét Királyság térképét, de végül szabad kezet kaptam. Körbenéztem a neten, és teljesen ledöbbentem, merthogy találtam például olyan tortát is - nem is egyet -, amely a kardokból kovácsolt trónt ábrázolta igencsak élethűen. Én egy kicsit egyszerűbbre vágytam, úgyhogy végül kinéztem magamnak a Starkok címerállatát, a farkast és csavartam egyet a jelmondatukon (Közeleg a tél). Kicsit genya lett így a torta, de állítólag nagy volt az öröm.

A tavaly nyári idegőrlő esküvőitorta-készítés után megfogadtam, hogy egy darabig nem vállalok ilyesmit. Aztán jött egy ismerős, akinek a lánya meglepetés templomi esküvőt szervezett a férjének (igen, jól olvastad!), és mivel csak egy viszonylag szűk körű, nem flancos vacsoráról volt szó, bevállaltam. Aztán elkezdett nőni a vendégek száma (végül 60 körül állt meg), az egyszerű tortából háromemeletes lett, a díszítéshez használt - a torta díszítését is ihlető - hortenzia pedig az utolsó pillanatban rózsaszínről fehérre változott, ami magával húzta a torta eredeti (bézs) színét is. Valójában ez utóbbit nem annyira bántam - nem kellett színezni a virágokat, és nekem mindig is nagyon bejöttek a tiszta fehér esküvői torták. A végeredmény pedig egészen jó lett (még a nyári marcipánbuborékokat is sikerült kiküszöbölni, mondjuk szeptemberben már nem is volt olyan meleg).

A hortenziának kifejezetten örültem, mert végre kipróbálhattam a hortenzia kiszúrómat, amit csak úgy vettem még a nyáron. És ez volt az első cukorvirágprojektem is, na meg az első háromemeletes tortám is, úgyhogy kifejezetten izgi volt megcsinálni :)

Egy újabb gitár - ezúttal Paul McCartney balkezes gitárja...

... és egy fehér zongora. Zongorát már egyszer majdnem csináltam - Fröcsi barátnőmmel jól kitaláltuk, hogy a gyerekek szülinapjára azt csinálok, aztán végül valamiért meghiúsult a dolog. De talán majd idén - és az fekete lesz!

A zongora tejcsokis krémmel készült, amivel már egyszer próbálkoztam korábban (unokatesómék esküvőjére kipróbáltuk, de mást választottak). Most azért szükség volt még némi előzetes tesztelésre, úgyhogy - bár nem vagyok brit tudós - elvégeztem néhány krémkeménységi és piskótaízesítési kísérletet a családon. A győztes a méteres sütemény csokis tésztája lett az eredetinél egy kicsit tejszínesebb krémmel. Kollégám és családja szerint nyerő párosítás.

Az elmúlt évben összegyűlt egy újabb posztra való rajzfilmfigura. És rá kellett jönnöm, hogy el vagyok maradva rajzfilmileg. Amikor az egyik kolléganőm azt mondta, hogy a fiának a Gru című filmből egy minyont kellene csinálni, lehetőleg vmilyen banános utalással, csak bután néztem. Onchaót pedig először nem is találtam a neten, mert félrehallottam a nevét. Hála istennek Pókember még megvolt.

Szóval egy minyon (valójában minion) banánnal:

Onchao, aki egy szárnyas egyszarvú arany színű sörénnyel (ez nagyon lényeges, mert a sárga nem volt jó, így beszereztem hozzá arany színű festéket, és a végére kifejezetten olyan fílingem lett, mintha Klimtbe mentem volna át):

És végül, de nem utolsó sorban a csodálatos Pókember. Két éve az egyik unokaöcsémnek Pókember-jelmezt csináltunk házilag anyukámmal - gondoltam, ha egy rugalmas textil maszkra rá tudtam festeni a pókhálókat, mit nekem egy torta? Miután egy éjszakai műszakos hét közepén kellett megcsinálni egy másik tortával egy napra, a lehető legegyszerűbb dizájnt választottam (bevallom, a neten találtam). A borításig és a piros fej kivágásáig, felszemezéséig még jól is ment minden... aztán a fekete glazúr elnyelte a fekete porfestékem nagy részét, és a pókhálórajzolás... hát azt még igencsak gyakorolnom kell.

Egy névnapi torta, amely azt hiszem, magáért beszél :)

Jó pár kollégám van, aki lelkes macaron-rajongó, egyiküknél csináltunk is egyszer egy adaggal. Nem lett persze tökéletes (tökéletesre vicces módon csak a legelső adag sikerült, amit életemben csináltam :) , de mindenkinek nagyon ízlett, a lánya egészen odavolt érte. Így elég egyértelmű volt, hogy milyen tortát csináljak a szülinapjára. Még amikor nyáron esküvői tortákat nézegettem, akkor találtam egy háromemeletes szörnyet, ami úgy nézett ki, mintha három egymásra rakott nyitott dobozban rengeteg macaron lenne (azóta elbizonytalanodtam, lehet, hogy tényleg három doboz volt macaronokkal?). Gondoltam, megpróbálok egy hasonlót, így lesz torta is (maga a doboz), meg macaron is. Et voilá: csokitorta marcipánborítással, sós karamelles és málnás-fehércsokis macaronnal.

A tortát persze kiterjedt kísérletezés előzte meg, aminek a kollégáim nagyon örültek, ugyanis kb. három napon át minden reggel egy adag elrontott macaronnal jelentem meg. Ízre persze isteni volt így is, de kinézetre nem volt valami nyerő... csúcsos maradt egy kicsit, rücskös lett vagy lába helyett szoknyája volt. Még egy új receptet is kipróbáltam, ami katasztrófa lett, úgyhogy visszatértem az eredetihez. Végül persze elfogyott az időm, úgyhogy kénytelen voltam a tökéletlen macaronokat felrakni a tortára. De nem adom fel... egyszer még tökéletesek lesznek :)

A párizsi (vagy párizsos?) torta is egy kollégának készült. Három gyerekéből kettő már kapott formatortát, úgyhogy felajánlottam, szívesen csinálok a nagylányának is egyet. A témaválasztás nem volt egyszerű. Párizs rögtön előkerült, de azért kellett egy kis idő, hogy kitaláljam, hogyan is lehetne megcsinálni. A megoldás: Paris by Night, azaz párizsi épületek fekete sziluettjei sötétkék tortán.

Nagyobbik unokaöcsém idén cápás tortát kért. Hát a cápa nem egy szép állat, úgyhogy gondoltam inkább egy rajzfilmesebb verziót gyártok, de persze nagy fogakkal. Nagy boldogan kitaláltam, milyen legyen, találtam is a neten pár példát, ami közel állt az elképzelésemhez, megcsináltam, majd áthívtam anyukámat, hogy nézze meg. "Hát ami öcséd pólóján van, az sokkal ijesztőbb. És ilyen az orra egy cápának?" Hála istennek a gyereknek tetszett!

Nagy fogak után jöjjenek kisebbek. Ennél a tortánál a cukiságfaktorra kellett gyúrni. Egy kolléganőmnek készült, jobban mondva a legjobb barátnőjének, akit szülinapi ajándékként épp előző hétvégén vitt el Gyöngyösre kisoroszlánokat simogatni. Így adta magát a téma szerencsére, addigra ugyanis már hetek óta gondolkoztunk, mit lehetne neki csinálni. Azért nem volt kis kihívás, mivel ezúttal kifejezetten el akartam kerülni a rajzfilmes kinézetet. Persze nem lettem vele teljesen elégedett, de azért egész cuki lett.

A dinoszauruszos torta sógornőm egyik  unokaöccsének készült. Karácsony előtt van a szülinapja, izgultam, hogy ne kérjen valami nagyon bonyolultat, mert elég szűkös volt az időm. És akkor jött az info, hogy dinós torta kell, én meg csak előkaptam a kb. egy hónappal azelőtt - csak úgy -  rendelt dinós kiszúró készletemet és nagy boldogan kipróbáltam. Imádom a kiszúrókat!

Néha meglepő, milyen alkalmakra kérnek tortát az emberek. Egy kollégám 100. masszázsára akart ajándékba vinni egyet a Masszázskuckó nevű helyre. Végül csak egy héttel későbbre tudtam bevállalni, és így a 101. alkalom lett belőle, de megszületett a hely logóját mintázó kis torta.

Hát hóból nemigen jutott ki az idén (reméljük ez már így is marad decemberig), úgyhogy íme két torta egy kis téli nosztalgiához. Persze mindkettőn visszaköszönnek kedvenc hópehely-kiszúróim :) A korcsolyás egy kollégám keresztlányának készült szülinapra, a hópihés pedig egy céges karácsony előtti sörözéshez (nagyon ki akartam próbálni a kiszúrókat).

18. szülinapra kértek tőlem egy egyszerű tortát: piros karikában a 18-as szám. Az első gondolatom az volt, hogy ilyen sebességkorlátozó tábla nincs is. Aztán rájöttem, hogy a filmes korhatárkarika viszont pont így néz ki :) Mentségemre legyen mondva, legutóbb nagybátyám szülinapjára csináltam 60-as táblát.

Egy újabb virágos gyűjtemény. Fekete-fehér pillangós-virágos, margarétamezős, véletlenrózsás, őszi színes, nyomottmintás margarétás, tulipános, kék-fehér margarétás, krizantémos és minitortás... azt hiszem most ennyi :)

Ezzel dicsekedett unokahúgom/keresztlányom az unokatestvéreinek, és persze másnap rögtön le is kellett tesztelnie, hogy valóban így van-e. Anyuéknál aludt és reggel (na jó, délelőtt) átkéredzkedett tortát sütni. Úgyhogy sütöttünk egy mini tortát, de nem ám akármilyet. Virág kellett rá, ami kiállt belőle. Amíg én a minirózsákat gyártottam, ő is alkotott. Végülis marcipánból igazán jó gyurmázni, nem?

Az egyik első tortám egy vár volt, de aztán sokáig nem csináltam. Viszont tavaly és idén két váras kérés is érkezett. Egyik kolléganőm kisfiának készült tavaly egy négytornyos verzió. Ez volt az első fondant-nal borított tortám, a mandulára ugyanis allergiás az ünnepelt. Az eredeti kérés banántorta volt, de egy-két sikertelen banánkrém-kísérlet után ezt elvetettük, és végül a piskóta lett csak banános - csoki krémmel.

A rózsaszín csoda természetesen egy kislánynak készült, és még született a tetejére egy marcipán korona is, amelyet meghempergettem a kastély alját díszítő gyöngycukorban, így csili-vili lett. Csak a dobozba nem fért volna be együtt az egész, úgyhogy külön csomagolva küldtem el, és így a képről is lemaradt.

Sajnos a mellvéd darabjai nem nagyon akartak a helyükön maradni, mire a zsúrba értek, kidüledeztek. Már az előző várral is voltak hasonló (de nem vészes) problémák, úgyhogy az idei váraknál már újítottam: marcipántéglák helyett egy mellvédformára vágott csíkot ragasztottam körbe a tortára.

Ezt a technikát alkalmaztam a család legkisebb ugrifülese, Bundi tortájánál is. Idén ugyanis várat kért, méghozzá sárkánnyal. Emlékeztem, hogy van otthon sárkányos kiszúróm, de az inkább Süsü-formájú volt, aki, hát valljuk be, nem túl félelmetes. De egy szárnnyal és némi tűzokádással azért ki tudtam elégíteni az igényeket.

És a második idei vártermés... Kicsit megrökönyödtem, amikor kolléganőm kisfia a tavalyi vár után (lsd. a bejegyzés első tortáját) idén is azt kért. De ezúttal az volt a kívánság, hogy legyen nyitva a kapuja, és az udvarban legyen egy menyasszony és egy vőlegény, csókolózzanak, a torta tetején pedig legyen egy csoki szív - merthogy szerelmes. Mindezt persze az utolsó pillanatban, úgyhogy nagyon egyszerű megoldást kellett találnom. A legegyszerűbb persze az lett volna, ha veszek egy nászpárt és a torta tetejére rakjuk, de egy hatéves gyerek zsúrján picit furán hatott volna. Úgyhogy lett kapuban csókolózó kétdimenziós király-kiálylány pár, piros szív a tetején, és - anyuka kívánságára, hogy legyen kicsit színesebb a torta - futó indák és virágok az oldalán. Éljen a romantika!

Már régóta vágytam arra, hogy igazi nagy emeletes esküvői tortát csináljak. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltam iszonyatosan bepánikolva, és nem lettem tiszta idegbeteg, mire eljutottunk a torta felvágásáig. Júniusban készült az unokatesómék esküvőjére, és előtte kb. egy teljes hónapot készültem rá.

A dizájnt a menyasszonyi csokorhoz igazítottuk: lila közepű kála és fehér rózsák.

A díszítő szalagot - ami szintén marcipánból készült - a menyasszonyi ruha öve után mintáztam.

Emeletből így elsőre kettőt mertem elvállalni, mert nem akartam merevítőket tenni bele. Azt találtuk ki, hogy csinálok még mellé két kísérőtortát. Az ízeket vagy 15 különféle variációból választották ki: a közízlés és a strukturális szükségletek előtt meghajolva az emeletes torta csoki lett (az alsó szinten rumos meggyel), a másik két torta pedig epres-mascarponés és snickers. Igen, snickers :) Unokatesóm ugyanis nem nagy tortás, legutóbbi szülinapján egyenesen azt mondta, elég neki egy tálca snickers csoki. Úgyhogy gondoltam, meglepem, és a neten sikerült is találnom egy ígéretesnek tűnő receptet. Készült persze belőle próbatorta is, nem is egy, a barátoknak és a kollégáknak is jutott. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a kísérőtortáknál is megtartjuk a dizájnt, de a mascarpone végül keresztülhúzta a számításaimat: a próbatortán egyszerűen felolvasztotta a marcipánt, ami gyakorlatilag lefolyt róla. Így a két plusz torta "meztelenül" került az asztalra.

Természetesen az emeletes tortából is készült próba. De hova csinál az ember egy 50 szeletes próbatortát? Kollégáim persze örültek volna, de kicsit túlzásnak éreztem a dolgot, úgyhogy kapva kaptam az alkalmon, amikor kiderült, hogy anyuék egyik barátja kerek szülinapot ünnepel nagy társasággal.

A próba nagyszerűen sikerült, az igazi tortával viszont már nem volt ilyen szerencsém: kánikula volt, úgyhogy izzadt a marcipán iszonyatosan, és légbuborék is nőtt a torta oldalára, amit megszüntettem ugyan, de végigizgultam az egész esküvőt, főleg, hogy nem tudták hűtőbe tenni, csak pincehidegen volt. Reméltem, hogy talán a kisebb hőmérséklet-különbség jót tesz az izzadásnak, de nem használt. Visszanőtt a buborék is, amit hála istennek éjfélkor a félhomályban már rajtam kívül nemigen figyelt senki az addigra már igen vidám társaságból. És szerencsére azt már csak az ifjú pár látta, amikor a torta maradéka hajnalban az addigra jól megolvadt krémmel magába roskadt :)

Mit eszik egy vegetáriánus család Márton-napkor ludaskása helyett? Ludas tortát. Főleg, ha névnapot is ünnepelnek. Az első még tavaly előtt készült, adta magát a lúd a mezőn téma.

Tavaly már nehezebb dolgom volt, miután nem akartam ismételni önmagam, és valami vicceset akartam. Egy pillanatra felmerült a libasülttorta ötlete, de aztán úgy gondoltam, elég gáz volna vegetáriánuséknak. Így kiesett a levágott (még véres) libafej is. Viszont egy ártatlan libafej nem tűnt veszélyesnek, és azért a késeket is sikerült belecsempészni.

Kicsit izgultam, hogy az előző balett-táncos - amiből anyukájával önhatalmúlag Barbie-t csináltunk - után mi lesz Sára kívánsága. Szinte már csalódott voltam, amikor egy egyszerű katicát kért. Aztán kiderült, hogy dupla zsúr lesz: szombaton az ovis társaknak, vasárnap meg egy pár másik barátnak, és máris megvolt a kihívás. Két tortára nem lett volna időm, mert vasárnap dolgoztam és még egy tortám volt szombatra, de nem akartam, hogy a második zsúron maradékot egyenek, egy negyed katica olyan lehangoló. Úgyhogy vasárnapra katica cupcake-eket csináltam, amit nagyon élveztem. Kaptam fekete papírt, és a nyáron beújított snickers-torta tésztájából, illetve egy kísérleti  tejcsokis krémből már meg is voltak a cupcake-ek. Azt hiszem, elmondhatom: nagyon cukik lettek :)

Ez is még egy tavalyi torta: unokahúgom, Juli napocskás tortát kért... emeleteset. Mit csinál ilyenkor egy jó nagynéni (ráadásul még keresztanya is), emeletes napocskatortát. Az emelet maga a napocska lett, egy külön kis torta, amiből persze az összes gyerek kért. Március volt, a tavasz első napja, alig voltunk túl a márciusi hóviharon, úgyhogy kifejezetten jól esett vidám virágokkal díszíteni a "földszintet".

A rózsaszín pillangós sógornőm egyik unokahúgának készült. A belseje puncstorta lett, a külseje pedig csillogó - erre vágyott ugyanis az ünnepelt. Később kiderült, hogy valójában lovacskás tortát rendelt a lány, csak ez valahogy nem jutott el a sógornőmig, de azért állítólag örült neki :)

És azért idén meglett a ló is:

Viszonylag ritkán fordul elő velem, hogy kétszer megcsinálom ugyanazt a tortát (kivéve a Csillagok háborújás darabokat), de jött egy utolsó pillanatos rendelés az egyik barátnőmtől. És mivel a kislányának pont pillangó a jele az oviban, megmutattam neki a rózsaszín pillangós csodát. Egy kérése volt csak: ne legyen ennyire rózsaszín. Úgyhogy csak egy kicsit lett az:

Mondtam már, hogy szeretem az egyszerű, de mutatós tortákat? Azt hiszem, Kitty White (igen! így hívják!) könnyen pályázhatna a cukrászok kedvence címre. Bevallom, amúgy nem vagyok oda Kittyért, illetve inkább a hatalmas globális ipart nem kedvelem, ami az egyébként nagyon cuki macskára ráépült. De persze ettől még bevállaltam a Hello Kitty-tortát - rögtön kettőt is -, amikor unokatesóm kislányának jött a szülinapja.

A kerek torta az oviba készült, és miután Kitty nem egy bonyolult darab, volt időm játszani a torta oldalán a kisvirág bordűrrel.

Ő pedig a családi szülinap egyik fénypontja volt. Gyakorlatilag egy sima fehér torta, egyszerű forma, minimális színfoltokkal, és mégis ennivalóan cuki (bocsi). És végre kihasználhattam a tacskós tortánál feleslegesen megszerzett masnikészítő tudásomat is:)

Barackom csokikrémet evett. Nagy tortát sütöttem, úgyhogy nagy adag volt a krém is, és vagy egy fél kilót benyomott, mire rajtakaptam a konyhában (ahonnan amúgy ki van zárva, csak valószínűleg figyelmetlen voltam, és nem csuktam be jól az ajtót). Az egyik kolléganőm mondta, hogy a csokival nekik már volt problémájuk, de az ő kutyája kicsi, az enyém meg egy nagy dög, úgyhogy csak akkor kezdtem el aggódni, amikor elkezdett furán viselkedni. Akkor persze vittük az ügyeletre, ahol azt mondták, hogy nem nagyon tudnak mit tenni, mert már felszívódott, csak infúziót tudnak neki adni, hogy minél hamarabb távozzon a szervezetéből, és bent tartják éjszakára. Azt is mondták, hogy egy öt kilós kutyának egy tábla étcsoki halálos is lehet. Barack akkor kb. 15 kilós volt, és úgy becsültem, hogy nagyjából három táblányit evett meg - tejszínnel higítva. Úgyhogy nem sokat aludtam az éjjel. De másnap délelőtt már elhozhattam, és még párszor vissza kellett mennünk ugyan infúzióra (a csinos sárga kötés a branült takarja) , de maradandó károsodás nélkül megúsztuk. Mondanom sem kell, hogy azóta nagyon gondosan zárom a konyhán a gyerekrácsot, és a biztonság kedvéért semmit nem hagyok olyan helyen, ahol elérheti :)

Hát igen... barátnőm kisfiának, Bencének természetesen idén is volt szülinapja, és nem túl nagy meglepetésre - R2-D2 és az Ezeréves Sólyom után - egy újabb Csillagok háborújás torta volt a rendelés. Mondjuk nem mondom, hogy nem nyeltem egy jó nagyot, amikor meghallottam, hogy birodalmi lépegetőt kellene csinálni (tudta valaki, hogy a becsületes neve AT-AT????), és azt hiszem rögtön le is szögeztem, hogy ez most nem lesz 3D-s, és nem is lett. Bár találtam egy-két fantasztikus igazi formatortát belőle a neten, gyakorlatilag mindegyik úgy indult, hogy vegyél négy oszlopot meg egy farostlemezt. És hát ugye én ilyesmire nemigen vagyok felszerelkezve. Úgyhogy a végén kerestem egy lépegető "tervrajzot" a neten, kinyújtottam egy jó nagy darab szürke marcipánt és nekiálltam kivagdosni. Kicsit izgultam, hogy nem lesz-e túl unalmas az igencsak korlátozott színvilággal (merthogy persze az egyik leghíresebb jelenetük is hol játszódik? egy jeges bolygón), de a végeredménnyel egészen meg voltam elégedve. Kíváncsian várom, jövőre mi lesz a kívánság :)

Nagybátyámnak készült a szülinapjára (unokatesóim ötlete nyomán). Azt hiszem magáért beszél :)