Már régóta vágytam arra, hogy igazi nagy emeletes esküvői tortát csináljak. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltam iszonyatosan bepánikolva, és nem lettem tiszta idegbeteg, mire eljutottunk a torta felvágásáig. Júniusban készült az unokatesómék esküvőjére, és előtte kb. egy teljes hónapot készültem rá.

A dizájnt a menyasszonyi csokorhoz igazítottuk: lila közepű kála és fehér rózsák.

A díszítő szalagot - ami szintén marcipánból készült - a menyasszonyi ruha öve után mintáztam.

Emeletből így elsőre kettőt mertem elvállalni, mert nem akartam merevítőket tenni bele. Azt találtuk ki, hogy csinálok még mellé két kísérőtortát. Az ízeket vagy 15 különféle variációból választották ki: a közízlés és a strukturális szükségletek előtt meghajolva az emeletes torta csoki lett (az alsó szinten rumos meggyel), a másik két torta pedig epres-mascarponés és snickers. Igen, snickers :) Unokatesóm ugyanis nem nagy tortás, legutóbbi szülinapján egyenesen azt mondta, elég neki egy tálca snickers csoki. Úgyhogy gondoltam, meglepem, és a neten sikerült is találnom egy ígéretesnek tűnő receptet. Készült persze belőle próbatorta is, nem is egy, a barátoknak és a kollégáknak is jutott. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a kísérőtortáknál is megtartjuk a dizájnt, de a mascarpone végül keresztülhúzta a számításaimat: a próbatortán egyszerűen felolvasztotta a marcipánt, ami gyakorlatilag lefolyt róla. Így a két plusz torta "meztelenül" került az asztalra.

Természetesen az emeletes tortából is készült próba. De hova csinál az ember egy 50 szeletes próbatortát? Kollégáim persze örültek volna, de kicsit túlzásnak éreztem a dolgot, úgyhogy kapva kaptam az alkalmon, amikor kiderült, hogy anyuék egyik barátja kerek szülinapot ünnepel nagy társasággal.

A próba nagyszerűen sikerült, az igazi tortával viszont már nem volt ilyen szerencsém: kánikula volt, úgyhogy izzadt a marcipán iszonyatosan, és légbuborék is nőtt a torta oldalára, amit megszüntettem ugyan, de végigizgultam az egész esküvőt, főleg, hogy nem tudták hűtőbe tenni, csak pincehidegen volt. Reméltem, hogy talán a kisebb hőmérséklet-különbség jót tesz az izzadásnak, de nem használt. Visszanőtt a buborék is, amit hála istennek éjfélkor a félhomályban már rajtam kívül nemigen figyelt senki az addigra már igen vidám társaságból. És szerencsére azt már csak az ifjú pár látta, amikor a torta maradéka hajnalban az addigra jól megolvadt krémmel magába roskadt :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.