A tavaly nyári idegőrlő esküvőitorta-készítés után megfogadtam, hogy egy darabig nem vállalok ilyesmit. Aztán jött egy ismerős, akinek a lánya meglepetés templomi esküvőt szervezett a férjének (igen, jól olvastad!), és mivel csak egy viszonylag szűk körű, nem flancos vacsoráról volt szó, bevállaltam. Aztán elkezdett nőni a vendégek száma (végül 60 körül állt meg), az egyszerű tortából háromemeletes lett, a díszítéshez használt - a torta díszítését is ihlető - hortenzia pedig az utolsó pillanatban rózsaszínről fehérre változott, ami magával húzta a torta eredeti (bézs) színét is. Valójában ez utóbbit nem annyira bántam - nem kellett színezni a virágokat, és nekem mindig is nagyon bejöttek a tiszta fehér esküvői torták. A végeredmény pedig egészen jó lett (még a nyári marcipánbuborékokat is sikerült kiküszöbölni, mondjuk szeptemberben már nem is volt olyan meleg).

A hortenziának kifejezetten örültem, mert végre kipróbálhattam a hortenzia kiszúrómat, amit csak úgy vettem még a nyáron. És ez volt az első cukorvirágprojektem is, na meg az első háromemeletes tortám is, úgyhogy kifejezetten izgi volt megcsinálni :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.