A sportkocsi egy barátnőm autómániás kisfiának készült. Egy konkrét márka volt a rendelés, természetesen pirosban (ne kérdezzék a nevét, már jó régen volt, úgyhogy nem emlékszem, de bonyolult és korábban még soha nem hallottam róla). Mindenesetre sikere volt :)

A kisbusz egy nagyobb "kisfiú" szülinapi meglepetése volt. Itt is hozott anyagból kellett dolgozni, a saját kisbuszát kellett megtortásítani.

A targonca egy barátunk édesapjának készült (aki régen targoncán dolgozott) a 70. születésnapjára. Itt is az egykori saját járgány ihlette a művet. Az "oszlopok" sajnos nem ehetőek, bár először akartam kísérletezni mindenféle egyébbel, de végül a fekete szívószál bizonyult a legegyszerűbbnek és leginkább működőképesnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.