A katicás torta az egyik barátnőm kislányának, Jázminnak készült (aki szerint "finomítót" teszek a tortákba). Katica volt a jele az oviban, úgyhogy az alap design adta magát, de az volt a kérése, hogy ne csak neki mint ünnepeltnek jusson marcipánfigura, hanem az ovis csoportjában mindenkinek. Huszonöten voltak, úgyhogy rendkívüli módon örültem, amikor Annamari barátnőm felajánlotta, hogy eljön segíteni katicákat gyártani. Szegény nem tudta mibe keveredik bele: bár a (végül 30 darabból álló) katicahadsereggel meglepően gyorsan végeztünk, azóta is mindig őt hívom, ha marcipánfigurák kellenek.

Az első (és azt hiszem jó ideig az egyetlen) biotortám Jázmin egyik ovis társának készült. És amikor azt mondom, hogy bio, akkor nem viccelek. Minden alapanyag bio volt, még a marcipán is, amit porcukorral és kakaóporral színeztem. Ennek megfelelően semmi sem úgy viselkedett, mintha normál alapanyagokkal dolgoztam volna. A csokikrém elsőre túl keserű volt, és az állaga is más volt, a marcipán nehezen nyújtható, a sötétbarna marcipánnal pedig Annamari vért izzadt, olyan nehezen formázható volt (a sakktábla mintájához végül muszáj volt beledolgoznom egy kis fehéret is, hogy ki tudjam nyújtani).

És persze nem is a legegyszerűbb figurákat választottuk, kerestünk egy valódi állást. Íme a Philidor-védelem biomarcipánból. (A kedvencem a kissé punkra sikerült ló, Annamari alkotása, én jó érzéssel a fehér figurákat vállaltam be a gyártásnál :)

Természetesen az összes tortámnál alapfeltétel, hogy menjen a bútorzathoz... kár, hogy szinte sosem nálam van a szülinapi buli :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.