Az egész úgy kezdődött, hogy akartam venni egy egész kicsike virágszurdalót az első tanyás tortához. Aztán megláttam egy négyes készletet és muszáj volt hazavinnem. És ha már ott lapult a fiókban, ki is kellett próbálnom. Amikor anyukám kért egy tortát egy gyerekkori barátnője születésnapjára, úgy éreztem, eljött a megfelelő alkalom. Aztán egy barátnőm is "áldozatul esett" a virágkiszúróknak. És persze anyukám sem úszhatta meg. Emeletes szülinapi tortája is virágos lett.

Ő volt az első virágos alkotás:

Ő pedig barátnőm - és állandó marcipánszobrász-tettestársam - Annamari anyukájának készült:

És végül még egy utolsó. Amikor ráraktam a kissé túl nagyra nyújtott szürke marcipánt, úgy nézett ki mint egy kalap. Azt hiszem kalaptortát is csinálok majd egyszer :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.